szekértáborok

A PH-bejegyzés óta rengeteg idő telt el, közben vele is váltottam pár mailt (az inkognitója megmaradt). Lehet, hogy az elitcsere keretében azóta ő is megszűnt (jó, nem ez volt a legerősebb viccem az utóbbi években).
Tudom, hogy ijesztő picit a bejegyzés címe, de rövid leszek, és egy jópofa, ráadásul finn szempontot szeretnék a címben jelzettekhez hozzátenni. A személyes szál az ügyben, hogy a drága jó finn levéltárosok meghívtak az egyesületük decemberi programjára, ami egy színházi előadás megtekintése lett volna a helsinki városi színházban (itt). A darab 1968-cal, a hozzá tartozó hangulattal, a baloldali felhorgadással, radikalizálódással, miegyebekkel foglalkozik. Megidézi Kekkonen elnököt is, állítólag Antti Litja egészen kiválóan formálja meg, pedig nem kis feladat (teljesen zárójeles ügy, hogy a wiw-en van egy Kekkonen-regisztráció, szerintem nagyon jó szöveggel, nem tudom, ki hozta létre, de gratulálok neki (zárójel a zárójelben: nem csekkoltam az adatokat, de ha már, akkor a második keresztnevét is regisztrálni kellett volna - Urho Kaleva Kekkonen -, és nem lényegtelen, hogy nem négyszer, hanem ötször választották köztársasági elnökké. Ezzel együtt a szöveg stílusa és tartalma olyan, ahogy szerintem a történelmi ügyekről írni érdemes). Viszont az előadás elmaradt, ezért kénytelenek voltunk sörözni, a kaisla kitűnő helyen van, az otthoni viszonyokhoz képest (számomra) igen hosszú a sörlapja, és végre ittam gambrinust csapból, aki tudja, miről beszélek, annak úgysem kell magyarázni.
Na most, ha a bevezetésből sikerült esetleg kievickélnem, akkor hozzáfognék magának a mondandómnak az elővezetéséhez, bár lehet, hogy rövidebb lesz mint az eddigiek...
Amint azt esetleg láttátok is, a színház honlapján lehet megjegyzéseket fűzni az előadásokhoz, azok között akadtam rá egyre, amit ugyan képtelen vagyok pontosan lefordítani, de én ordítva röhögtem rajta. Azért megpróbálom:

"Nagyszerű darab, nagyszerű téma, a színészek nagyszerűségéről nem is beszélve. Eszembe juttatta a saját ifjúságomat, az iskolát, az iskolatanácsokat, és a borzasztóan szégyenletes, mindent elborító átpolitizáltságot a hatvanas-hetvenes évek fordulójától kezdve. Jómagam a másik, jobbos széléhez tartoztam a történetnek, de el kell ismerni, hogy a komcsiknak egyértelműen jobb bulijaik és jobb dalaik voltak - még mindig el tudnám énekelni az összeset. Az előadás felidézte bennem a második világháború utáni időszak történetét, a Kelet és Nyugat közötti egyensúlyozást - ezt a politikai elit nagyrészt hozzáértően csinálta."

Miután kénytelen voltam szabadon fordítani a szöveget, idemásolom eredetiben, ha valaki jobb fordítást tud, szóljon!
"Hieno aihe, ja hieno näytelmä, näyttelijöistä puhumattakaan. Toi itselle mieleen omat kouluajat, kouluneuvostot ja hirvittävän hävettävän kaikenkattavan politisoitumisen 1960-70 -lukujen taitteesta lähtien. Itse kuuluin toiseen, eli "Ole Porvari" -laitaan, mutta on myönnettävä, että taistolaisilla l. "stalluilla" oli selkeästi parempi meno ja paremmat laulut - vieläkin osaisin laulaa ne kaikki. Näytelmä palautti mieleen myös sodan jälkeisen historian tasapainoilun idän ja lännen välillä, sen poliittinen elitti teki enimmäkseen taiten."

Ha esetleg Ti nem szórakoztatok olyan jól ezen a szövegen mint én, akkor néhány szót azért hozzátennék. A politikai kettétagoltság Finnországban igen erős volt a '68 utáni felbuzdulás idején. Mindenkinek volt igazsága. Annak is, aki a finnlandizált Finnország öncenzúrájában hazugságot és a szovjet érdekek kiszolgálását, a baloldali radikalizmusban pedig épp azok becsempészését látta a belpolitikába, és annak is, aki ember és ember egyenlőségének tézisét morálisan kötelezőnek, a hidegháborús fegyverkezést, a harmadik világ helyzetét és az utóbbiakra irányuló politikákat az emberiségre és az emberi jogokra nézve súlyosan veszélyesnek látta. Mondjuk ezeket a vitákat kevésbé ismerem. A "megosztottságnak" komoly történelmi előzményeket lehet találni, az 1917-es polgárháborúban a harcokon kívüli (ráadásul ezt főként a hadifoglyokra értve) áldozatok száma mintegy huszonötezerre rúgott, ami többszöröse volt a harci cselekmények során elhunytak számának, hogy csak a legalapvetőbb okokra utaljak. Amúgy az események megnevezéséről ugyanolyan ideologisztikus "szóharc" folyt, mint nálunk '56 esetében (finn-magyar ügyekkel foglalkozók számára közhely, de ettől még érdekes), és ettől nem függetlenül sikerült a két világháború között olyan kulturális környezetet teremteni, hogy a "Két Finnország" kifejezés bizony elterjedt. Tehát amikor valaki - annak érdekében, hogy nehogy megossza a magyar társadalmat - két Magyarországról papolt, nekem nem mondott újat:).
Na most ehhez a háttérhez képest végtelenül bíztató, hogy néhány évtized után ilyen joviális humorral és öniróniával lehet ezekre a dolgokra itt visszatekinteni. Nyilván lehet azzal érvelni, hogy ha az emberrel általában korrekten bánnak, meg tudja venni az autóját, a hétvégi házát és a nyaralását a jó vodka mellé, akkor persze megnyugszik, de én ebben az érvben csak részben hiszek. Minden anyagi helyzet relatív, az ember valakihez képest mindig lehet elégedetlen, rajtunk múlik, hogy űzünk-e kulturkampfot vagy nem.
és ezzel el is érnék a dolog gondolati végére. Karácsony, szeretet, kegyelem, engesztelődés. Mindenkinek. Csak hajrá!